Lipcsey Gyárfás Zebadiás: A kis sárkány

(11 éves)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis erdő, melyben volt egy hegy, s azon egy kis vár. Abban a kis erdőben élt egy kis sárkány, aki háromfejű volt. Az egyik fej neve: Csupaész, a második fej neve: Henyélő, a harmadik fej neve: Bambuló. Mindig a várba jártak lustálkodni, tanulni és bámészkodni. Ebben a várban volt egy tó, a tóban egy aranyhal, s abban a halban egy két centis város. A sárkány odament a tóhoz és így szólt a halhoz:

• Mi járatban vagy te itt? A hal nem mondott semmit, csak úszkált tovább. A sárkány még egyszer megkérdezte:
• Van valami kívánságod vagy panaszod halacska? A halacska így felelt:
• Az a bajom, hogy egy kis két centis várost kell a hasamban cipelni.
• Honnan szerezted azt a várost? – kérdezte a sárkány.
• Egyszer egy kis város úszkált a tóban, azt véletlen eledelnek néztem és bekaptam. Ebben a városban van egy házikó, a házikóban egy hétfejű sárkány lakik, aki a sárkányok királya és már nagyon szeretne kiszabadulni. Annak a testőrét ha legyőzik, akkor kiszabadul. A testőrének száz feje van. Ha mind a százat levágod, kiszabadul a sárkánykirály és akkor neked adja azt a kis várost. Mi a tulajdonságod? – kérdi a hal.
• Tanulok, lustálkodok és bámulok ki a fejemből – mondja a kis sárkány. Ezt miért kérdezted?
• Azért, mert két fejed kicsit lustának tűnik. Adok neked egy italt, meg egy kardot – mondja a hal, – ha megiszod mind a három fejeddel, akkor kicsi leszel és beengedlek a gyomromba.
• Kérem azt az italt – felkiált a sárkány bátran.

Hopp, s megitta, a hal kinyitotta a száját és a sárkány beleugrott. Rögtön egy kis városban találta magát. Látta a városnak a közepén álló házat, gondolta ez lesz az és odament. Észre vette, hogy nincs becsukva az ajtó és benyitott. Látta, hogy ott aludt a hétfejű sárkány a ketrecben. Aztán mondta neki a sárkány:

• Miért fekszel komám? – nem válaszolt rá a sárkánykirály, mert még mindig aludt.

Aztán meglátott egy órát és megcsengette. Erre a hal is kiugrott a vízből a felszínre, de hála Istennek sikerült visszajutnia a tóba és felkelt a hétfejű sárkány. Még a város népe is odasereglett.

• Ki csengetett, ki bim-bam-ozott, ebédidő van? -kérdezték, mindahányan voltak.

Ott volt közöttük egy sárkány megszeppenve, nagyon félt, hogy mi volt ez, de azért ő is odament. A kis háromfejű sárkány kilépett az ajtón és észrevette, hogy a sok sárkány körülötte kérdezősködik. Aztán az óra ütötte az éjfélt. Jött haza a százfejű őr. Mondta a három fejű sárkánynak a sárkánykirály, hogy menjen el, mert jön az őr!

Elbújt hát az ágy alá. Belépett a százfejű sárkány a karján egy sirállyal. A sirály elrepült a karjáról be egy szekrénybe. A szekrény üres volt és mikor beleszállt kővé dermedt. Erre mondja a százfejű sárkány:

• Miért nem alszol?
• Azért mert felköltöttél.

Hallja a százfejű sárkány, hogy a szekrényben ficánkol valami, belenéz, látja, hogy a sirályból egy csodálatos arapapagáj lett, aki kirepült az ablakon egy írással. A sárkánykirály erről tudott, azt is tudta hová viszi. Ez egy titkos írás volt, amit csak a megmentője tud majd  elolvasni. Másnap reggel elment a százfejű sárkány és így szólt a háromfejű kis sárkányhoz a sárkánykirály:

• Kövesd titokban a százfejű őrömet, hogy odavezessen téged az íráshoz és a papagájhoz. A századik kanyarnál fog balra fordulni, de te jobbra menj.
• Ne félj, megmenekülök, az erdőben könnyű elbújni – mondja a háromfejű kis sárkány.
• Az írás egy titkos térkép, de írva van és ezért titkos – mondja a sárkánykirály. A térkép egy ládához vezet, amiben még egy térkép lesz, ami elvezet a ketrecem kulcsához.

Ezzel a háromfejű sárkány elindult. Ment-mendegélt, s elért a századik kanyarhoz. Hirtelen nem tudta, hogy merre forduljon, de aztán eszébe jutott, hogy jobbra. Hála Istennek meg is találta a papagájt és a térképet, megnézte és tovább indult. S ahogy bandukolt elért egy patakpartra, ahol tüskés bokrok voltak. Leszedett egyet belőle, gondolva hátha jó lesz valamire. Útját folytatva megtalálta a ládát, melyet megpróbált kinyitni a tüskével. Sikerült  neki, s egy aranykulcsot talált benne. Vitte is gyorsan a házikóhoz de közben összetalálkozott a százfejű sárkánnyal.

• Mit keresel te itt? – kérdezte a százfejű.
• Megyek a városba.
• Mit keres nálad az a kulcs?
• Ez az én kulcsom a házamhoz – válaszolta Csupaész, mert ki akarta cselezni.
• Ilyen kulcs nem csak egy van a világon? – kérdezte a százfejű egyik buta feje.

Erre a kis sárkány elővette a kardot, s rásuhintott néhányszor.

• Kegyelmezz meg! -nyöszörögte- odaadom a sárkánykirályt!
• Megkegyelmezek neked – válaszolta, mert látta, hogy nem csak buta, hanem gyáva is.

Megbarátkoztak és elindultak a házikóhoz. Kiszabadította a sárkánykirályt a háromfejű. A százfejű sárkány bocsánatot kért, a hétfejű elfogadta a bocsánatkérést, a város pedig ebben a pillanatban kijött az aranyhal gyomrából. A hal gyomra nem fájt többé és megköszönte a háromfejű kis sárkánynak, hogy meggyógyította.

A varázslat megtöréséhez nem az kellett, hogy levágják az őr száz fejét, hanem a bocsánatkérés és a megbocsátás volt a kulcs.

           Az erdő mellett lett egy nagy sárkányváros., melynek minden lakója boldoggá és szabaddá vált. Barátok lettek, tanították egymást írni, olvasni, számolni, bátorságra, okosságra és sokat viccelődtek. Szeretetben éltek, lettek sárkány gyerekek és minden vasárnap az összes lakó templomba járt.