Szajkó Odett: A csodamag

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány és a cicája. A lányt úgy hívták, hogy Anasztázia, a cicáját pedig Árnyék. Éppen sétáltak a faluban, mikor jöttek a király hírnökei, és kihirdették:
– Figyelem! Figyelem! A király versenyt hirdet! Aki elhozza neki a Csodamagot, az megkapja a fél királyságot!
Anasztázia csodálkozva figyelte a hírnököket. Épp, hogy hazaérkezett , szaladt és elmesélte az anyukájának a hírt. Másnap bepakolt a táskájába, és elindult cicájával, Árnyékkal megkeresni a Csodamagot.
Az úton Árnyék megfogott egy beszélő mókust:
– Eressz el! Eressz el! – kiáltotta a mókus.
– Nem engedünk el addig, míg el nem árulod , hogy hol a Csodamag – mondta Anasztázia.
A mókus erre azt feleli:
– Át kell vágni a sárkányok erdején, a trollok barlangján, és a varázslók dombján. Ott találjátok a Csodamagot!
– Köszönjük!- mondta Anasztázia -, és folytatták útjukat.
Mikor a sárkányok erdejéhez értek, találkoztak egy manóval , aki nem tudott átmenni az erdőn a sok sárkánytól, akik az úton feküdtek, és pihentek.
” – Odamegyek a manóhoz, hogy megkérdezzem tudok-e segíteni neki.” – gondolta Anasztázia.
– Segíthetek rajtad kis manó?
– A sárkány barátomhoz jöttem látogatóba, de nem tudok átkelni az úton, a sok alvó sárkány miatt – szomorkodott a kis manó.
– Mi segítünk!
Anasztázia gondolkodott, hogy miképp tudna segíteni. Fogott két óriási madártollat, és a legmagasabb fáról átszálltak az alvó sárkányok felett.
A manó megköszönte a kedvességet, és tovább ment a barátjához.
Amire Anasztázia, és Árnyék kiért a sárkányok erdejéből, addigra besötétedett. Sátrat vertek, és elaludtak.
Másnap elindultak a trollok barlangja felé. Útjuk végén találkoztak egy béby trollal, aki a barlang előtt sírt.
– Mi a baj? – kérdezte Anasztázia.
– Eltévedtem, és nem találom az anyukámat! – sírt a béby troll.
– Majd mi segítünk megkeresni , az anyukádat – simogatta meg a béby troll fejét Anasztázia.
– Árnyék, szagold ki, merre van a kis troll anyukája!
Árnyék, a cica, szót fogadott a gazdájának, és máris kiszagolta a kis troll anyukáját. A barlang végén volt, kereste a kicsinyét.
Nagyon örült az anyukájának a troll béby, és segítségükért cserébe meghívták, hogy töltsék náluk az éjszakát.
Örültek a meghívásnak, és szívesen el is fogadták. Beesteledett, és elaludtak.
Reggel felkerekedtek, hogy folytassák útjukat a varázslók dombja felé. Fél úton találkoztak egy tündérrel.
– Merre tartotok? – kérdezte a tündér.
– A varázslók dombján át a Csodamaghoz.
– Én Tündi, a tündér vagyok, és segítek nektek.
– Jól van, elfogadjuk a segítségedet.
Tündi felült Árnyék hátára, és tovább mentek. Odaértek a dombhoz, és mászni akartak, mikor Tündi megszólalt.
– Minek megmászni, mikor van tündérporom.
A tündér mindenkire szórt a porból, és boldogan átrepülték a varázslók dombját. Mikor földet értek, a mező közepén egy gyönyörű almafát pillantottak meg, amin fényesen csillogtak az almák. Elvarázsolta őket a szépségük. Közelebb mentek, és meglepődve láttak, hogy a fa közepén volt a legfényesebb alma. Leültek a fa tövénél megpihenni.
Árnyék felmászott a fára, és játszani kezdett a legfényesebb almával, mire az leesett a fáról és kettéhasadt, csodálkozva látták, hogy a közepén ott a Csodamag.
Örvendeztek, eltették a Csodamagot, és visszaindultak a kastélyba.
Mikor odaértek a királyhoz, és odaadták a Csodamagot, hirtelen fényesség lepte el a kastélyt. Az öreg királyból, ifjú királyfi lett. Anasztázia és barátja Árnyék, meglepődve nézték.
– Alfréd a nevem, és réges-régen egy boszorkány elátkozott, és elvitte a legdrágább kincsemet, a Csodamagot. Most ti visszahoztátok nekem – mondta a királyfi.
A királyfinak nagyon megtetszett Anasztázia, megkérte a kezét. A lány igent mondott, mert neki is nagyon tetszett Alfréd királyfi. Hatalmas lakodalmat csaptak és máig is boldogan éltek – Alfréd, Anasztázia, és Árnyék a kastélyban -, míg meg nem haltak.

Felkészítő tanár: Nagy Sándorné Virág Anna

Iskola neve: Járdánházi IV. Béla Általános Iskola

Ha kedvet kaptál, légy te is tollforgató, jelentkezz a Net-Penna Online tollforgató versenyre!