Vass Viktória: Irina és a csodamag

Volt egyszer egy lányka, Irinának hívták, akkora volt, hogy még a legkisebb bokor mögül sem látszott ki, de nagyon jó szíve volt. Ez a lányka egy erdei kunyhóban éldegélt testvéreivel és mostohaanyjával. Szegénykének rossz sors jutott, hiszen anyja nem becsülte őt eléggé. Mindennap mosott, főzött, takarított, megcsinált mindent, amit csak tudott, de nevelőanyjának sohasem volt kifogástalan hosszú és fáradságos munkája. Mostohatestvérei sem hagyták nyugodni, állandóan parancsolgattak neki.
Egy nap elege lett mindenből, és megpróbált világgá menni. Gyönyörű szép erdő volt, ahol lakott. Ahogy elindult, a madarak csicsergése átjárta a lány lelkét, akárcsak ezer hangszer csodálatos dallama. A fák lombjai zölden pompáztak, a hét ágra sütő nap fénye úgy folyt át rajtuk, akár a vízesés. Ahova lépett, virágok nyíltak, az erdő állatai örömtáncot jártak, ahogy meglátták őt. Séta közben sok jó barát, különféle állat szegődött hozzá, és vele tartott a hosszú úton. Mentek, mendegéltek, egyszer-egyszer lepihentek, mulatoztak, lakomáztak.
A harmadik napon Irina éppen egy folyó partján üldögélt, és egy fényes magot vett észre a kövek között. Felvette, mert furdalta a kíváncsiság, szerette volna tudni, hogy mi lehet a mag rejtélye. Mikor kezébe vette, a mag fényessége elhalványodott, és egyszer csak szétnyílt. Csodálkozva figyelte, mi lehet benne, és hirtelen egy vékony manóhang szólalt meg a belsejéből:
-Hej-hó, én Menőmanó vagyok, a csodamag lakója, három kívánságodat teljesítem, de cserébe vissza kell engedned a folyóba. Irina nagy zöld szemeivel először értetlenül nézett a manóra, hiszen nem sok ember részesülhet ilyen csodában. De később így szólt a manóhoz:

– Irina vagyok, örülök, hogy találkoztunk, manókám. Az ajánlatodat szívesen elfogadom. Az első kívánságom az, hogy tökéletes szeretnék lenni.
A manó rábólintott, de Irinával semmi nem történt. Ruhái ugyanolyan szegényesek, foltozottak voltak, mint kívánsága előtt, és a teste, arca is ugyanolyan volt. Megkérdezte a manót, hogy miért csapta be, mire a manó így válaszolt:

– Nem kívánhatsz tőlem olyat, ami már korábban megvalósult, olyat, amivel már rendelkezel.
A lány megértette a manó mondanivalóját. Többet nem is kívánt, hiszen a manó kijelentése egész életére szóló tanulság lett, most már tudta, hogy a jó szív a legfontosabb. Elköszönt Menőmanótól, aki újra bezárkózott kis kamrájába. Irina visszadobta a csodamagot a folyóba…

Felkészítő tanár: Stankovics Marianna

Iskola neve: Pápai SZC Jókai Mór Közgazdasági Technikum és Kollégium