Nagy Regina: A Varázsló és Csodamag

Egyszer volt, valamikor régen, mikor még varázslók éltek, egy királynak szüksége lett egy udvari varázslóra. Nem akármilyenre, hanem a legjobbra. Most biztos akart lenni abban, hogy tényleg az lesz a legjobb, akit kiválaszt, mert az előző olyan rendetlen volt, hogy felgyújtotta az egész kastélyát.

A király három nap és három éjszakán keresztül gondolkodott azon, hogy tudná kideríteni, ki a legjobb varázsló. A lánya észrevette, hogy apja három napja nem csinál mást, csak gondolkodik. Megkérdezte tőle, hogy min eszel annyira. A király elmondta neki minden gondolatát. A hercegnő fölkacagott és csilingelő nevetése bezsongta az egész kastélyt.
– Ó apám, miért nem szóltál hamarabb? Erre nagyon egyszerű a válasz. Hirdesd ki az egész királyságban, hogy amelyik varázsló elhozza neked a Csodamagot, azt felfogadod udvari varázslónak.

A király így is tett. Futottak, szaladtak a hírvivők. Egyszer beértek egy kis faluba, ahol egy varázsló élt, úgy hívták, hogy Merlin. Merlint mindenki ismerte a faluban és mindenki szerette is. Merlinnek a fülébe jutott a hír a király kéréséről. A varázslónak volt egy kis szürke bolondos cicája, akit úgy hívtak, hogy Micike. Micike és Merlin mindenhova együtt mentek, így a falu könyvtárába is. Ott olyan sok könyv volt, hogy még egy év múlva se találták volna meg a Csodamagról szólót. A varázsló kénytelen volt megkérdezni a könyvtáros hölgyet, hogy merre van az a könyv, amit keresnek. Kedves nő volt és megmutatta nekik. A könyvben volt egy térkép, ami mutatta a Csodamaghoz vezető útvonalat.

Másnap kora reggel elindultak a hosszú útra. A falu végén volt egy erdő, az erdőben egy hosszú, kanyargós út. Ettől az erdőtől nem kellett tartani, teljesen ártalmatlan volt. Végigmentek a kígyózó ösvényen és közben sok állatot láttak. Az erdő végén volt egy rét,úgy hívták, hogy Boszorkány- rét. Itt tanyázott a királyság összes boszorkánya. Ez a rét teljesen szelídnek nézett ki, de nem volt az. Amint Merlin rálépett a különösen selymes fűre, beszakadt alatta. Szerencsére meg tudott kapaszkodni a peremében. Micike gyorsan odaszaladt hozzá, hisz az ő súlya alatt nem szakadt be a talaj. Merlin elmondta a repülő varázslatot, felkapta a cicust és átrepültek a réten. A boszorkányok viszont észrevették és üldözőbe vették őket. A varázsló gyorsan elővette a Varázsbotját és elmondta a lassító varázsigét. A boszik erre olyan lassan repültek, mint ahogy a csigák csúsznak. Merlin és Micike fáradtan léptek a rét végén lévő ösvényre, ami újra egy ártalmatlan erdőbe vezetett. Ekkorra már besötétedett, Merlin varázsolt egy kis fakunyhót, amiben az éjszakát töltötték. Éjszaka sok hangot hallottak, köztük a boszorkányok vérfagyasztó kacagását is.

Reggel Micike az ágyra pattant, megnyalta Merlin arcát és felébresztette őt. Egy kis idő múlva el is indultak. Egyszerre egy nagy erdő termett előttük, ezt az erdőt úgy hívták, hogy Tiltott-erdő. Nagy köd volt, nem lehetett semmit látni, de Merlin bevetette varázstudását és eloszlatta a ködöt. Az erdő tele volt misztikus lényekkel. Micike odabújt Merlinhez, a varázsló kezébe vette a kiscicát, majd együtt elindultak az erdő felé. Egyszer csak dübörgést hallottak, és meglátták a feléjük tartó Kentaur csordát. Merlin elővette a varázsbotját, elmondta a Stop varázsigét, és gyorsan kitértek előlük. A csorda természetesen továbbállt. Merlin és Micike is mentek tovább. Micikét fejbe találta egy makk, aztán Merlint is, a varázsló fölnézett és meglátott egy sereg szivárvány színű mókust. A mókusok elkezdték őket dobálni, de Merlin elővette a pálcáját és pajzs bűbájt hajtott végre. A pajzs megvédte őket, így csak a lepattanó makkok hangját lehetett hallani. Gyorsan elhagyták a mókusokat és megszűnt a varázslat.

Az erdő végén volt egy picike rét, úgy hívták, hogy Tündér-rét. Merlin tudta, hogy mivel áll szemben és elővett négy füldugót, kettőt Micike fülébe dugott, kettőt a sajátjába. A tündérek varázslatos hangja nem tudta elcsábítani őket és nyugodtan átsétálhattak az apró réten. A rét végén volt egy barlang. Ezt a barlangot úgy hívták, hogy Titkok barlangja. A varázsló odament a barlang bejáratához. A barlang oldalán rengeteg ajtó volt és felettük feliratok. Merlin belépett a Csodamag feliratú ajtón. A varázslónak ez nagyon gyanús volt, túl könnyűnek tűnt. Merlin odament a Csodamagot Rejtő Ládához és kinyitotta, de nem azt látta, amit látni akart, hanem több démon ugrott ki belőle. A varázsló elővette a varázsbotját és elkezdte mondani a varázsigéket, de nem sikerült megfékezni a démonokat. Aztán eszébe jutott a kicsinyítő varázsige és a démonok aprócska méretűre zsugorodtak. Merlin ezután belenézett a ládába és a Csodamag ott volt benne. Merlin megfogta magot és Micikével együtt egyből a király palotájában termettek. A király megdicsérte és felfogadta Merlint udvari varázslójának.

Ezúttal jól döntött a király! Az elkövetkezendő években jól szolgált a varázsló. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Felkészítő tanár: Ótottné Vörös Zsuzsanna

Iskola neve: Fontos Sándor Általános Iskola, Üllés