NP Poéta ajánló: Bokodi Emma: Parmezán álma
NET-PRÓBA Poéta online vers- és meseíró verseny
Szerencsekerék mese kategória
Kisorsolt szavak: puha, napsugár, szellő, álom, pihe
Bokodi Emma: Parmezán álma
Parmezán, a kóbor macska nagyot sóhajtva pöckölt arrébb egy konzervdobozt, ami, mint egy ördögszekér, végiggurult az úton. Becsukta a szemét, és elszunyókált.
Álmában egy kedves, idős házaspárnál lakott. A gazdái mosolygós, macskaimádó emberek voltak, akik nagyon szerettek volna egy cicát. Első látásra beleszerettek. Az apóka kissé szenilis volt, ezért naponta a kelleténél többször etette meg a felesége által kifejezetten neki főzött étellel. Ebéd után Parmezán elszundított a tévé előtt, a kanapén, miközben két oldalról meleg, göcsörtös, de mégis puha kezek simogatták. A vadászat után gazdáinak szeretetből mindig meghagyta az egerek beleit, hogy nekik is jusson valami. Ők mindig megdicsérték, és jutalomfalatot is adtak neki az ügyességéért. Ugyan volt saját fekhelye, egy kényelmes takaróval kibélelt kartondoboz, de ő mégis a gazdái mellett aludt legszívesebben. Reggel csendben kiosont a macskaajtón, vigyázva, hogy ne ébressze fel az öregeket. Kiült a teraszra, és hagyta, hogy a reggeli napsugár megmelengesse a testét. Ilyenkor olyan boldog volt, mintha övé lenne a világ.
Egyik nap átsurrant a szomszéd kerítése alatt, felderítés céljából. Két lánnyal találta szembe magát, akik rögtön ölbe kapták, és cirógatni kezdték. Ezután sokszor átszökött hozzájuk. Egyszer a lányok átjöttek a “szüleihez” (már így nevezte őket), aminek az öregek nagyon örültek. Az anyóka rögtön sütni kezdett, a férje pedig szendvicskatonákat készített. Parmezán új barátnői (mondanom sem kell) degeszre ették magukat. A házaspár hihetetlenül boldog volt, mert nekik nem született gyerekük, és minden vágyuk (a macskán kívül) pár unoka volt. Most ez is teljesült. A gyerekek sokszor játszottak a cicával, és bemutatták őt a barátaiknak, akik innentől fogva rengeteget simogatták, kényeztették. Csodálatos élete volt…
…de ebben a pillanatban felébredt. Ott volt a szokásos helyén, a betoncsőben, a város szélén. Újra elgurult előtte a konzervdoboz. Ha a macskák sírni tudnának, ő már eláztatta volna az országot… Szomorúan bámult fel a felhős égre, és hangosan miákolt egyet. Ezt hallotta meg egy idős házaspár, akik éppen arra sétáltak.
– Hallottad, Laci? Mintha egy macska lett volna! Gyere, nézzük meg! – mondta Böbe néni, és elindultak a cica lakhelye felé. Amint meglátták, tudták, hogy ő az igazi Macska. Parmezán pedig érezte, hogy ők a Gazdái. Felkelt, nyújtózkodott, majd félénken odalépdelt az öregekhez, és hozzájuk dörgölőzött. Mindketten majd’ elolvadtak tőle. Laci bácsi gyorsan felkapta a karjába, és elindultak hazafelé. A cica még utoljára visszanézett régi otthonára, de nem volt bánatos. Tudta, hogy most kezdődik az új élete, ami ezerszer jobb lesz, mint az előző. Boldogan dorombolni kezdett, miközben Böbe néni betakarta a pihe-puha sáljával.
A szellő meglökte a konzervdobozt, ami magányosan gurult tovább.
Parmezán tudta, hogy az álom valóra vált.
Neked mi jut eszedbe az ÁLOM szóról? Vers? Mese?
Írd meg és küldd be a NET-PRÓBA Poéta online vers- és meseíró versenybe!
A részleteket ide kattintva olvashatod. . .
Betekintő mintát a “gesztenye” kulcsszóval itt olvashatsz . . .